Szoktál mások felett ítélkezni? Most őszintén! Legalább magadnak bevallva az igazságot… Igen. Nagyon sokan, és nagyon sokszor ítélkezünk. Valószínűleg Te is! Mert az ítélkezés olyan, mint egy azonnal ható lelki fájdalomcsillapító: amíg mások felett ítélkezel a tulajdonságai, a viselkedése kapcsán, addig mentesülsz a saját kínzó bűntudatod alól, és nem kell szembenézned a saját elfogadhatatlannak tartott belső tulajdonságaiddal.
A jelenség neve: projekció
A pszichológia ezt a jelenséget projekciónak, kivetítésnek nevezi – ami lényegében egy elhárító mechanizmus. Ennek a tudattalan lelki működésnek az a feladata, hogy fenntartsa a pszichés egyensúlyt, azzal, hogy megvédi az ént az elfogadhatatlannak, kínosnak vagy nem realizálhatónak tűnő késztetésektől. Hiszen mennyivel egyszerűbb rávetíteni valaki másra mindazt, amit magadban nem tudsz elfogadni, semmint változtatni a belső feszültséget okozó problémán.
7 tanács hogyan élj ítélkezés nélkül
-
- Hiába szeretnéd – nem vagy láthatatlan! – azaz attól, hogy a mások élete a téma, a saját hiányosságaid nem tűnnek el, és a problémáid sem lesznek kevesebbek. Sőt! Elmarod magad mellől azokat az embereket, akikre eddig számíthattál – magányosságra kárhoztatva önmagad. Fogadd el: mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné. Légy megértőbb másokhoz, és előlegezd meg a bizalmat a számukra. Csak igy várhatod el, hogy veled is megértőbbek legyenek.
- Attól még nem leszel bátor, hogy “megmondod a magadét” – lehet véleményed, de ha nem kérik, vagy nem önvédelemből kell kinyilatkoztatnod – akkor nem kell fitogtatni. Az pedig nem a bátorság jele, ha ítélkezés gyanánt közlöd az álláspontodat. Nem. Nem kell elfojtani a véleményedet, hanem meg kell tanulnod úgy élni, hogy a véleményedben se érezd, hogy ítélkezned kell, mert képes vagy megértéssel, elfogadással lenni önmagad és mások felé!
- Nem vagy felsőbbrendű – ha a másikat leértékeled, úgy érzed, hogy harc nélkül is felülkerekedtél rajta. A megélt olcsó öröm önbizalmat ad ugyan, de mit sem változtat azon a tényen, hogy önértékelési problémákkal küzdesz. A fölösleges rivalizálás helyett próbálj inkább együttműködni a másikkal – hiszen egy hajóban eveztek, csak jó lenne, ha végre egy irányban tennétek ezt.
- Te sem vagy tökéletes – nem bizony! Éppen ezért vetited ki a környezetedben élőkre a saját hiányosságaid okozta indulataidat. Ne akarj hibátlan lenni -úgysem sikerülhet. A hibák a személyiségfejlődés természetes részei- azért vannak, hogy ítélkezés helyett inkább tanulj belőlük.
- Fogadd el: nem vagy tévedhetetlen – semmi sem fehér vagy fekete. Így a körülötted élők sem eleve jók vagy rosszak. Ha nem ismered a teljes történetüket – akkor ne törj pálcát felettük!
- Vigyázz az ártó gondolatokkal, és a gonoszkodó megjegyzésekkel! – lehet, hogy pillanatnyi fölényt érsz el velük a másikkal szemben, de pont olyan sokat ártasz vele magadnak is. Rosszat mondasz valakiről? Pletykálsz? Ítélkezel? Mit gondolsz – rólad ez miként árulkodik? Rosszindulatúnak fognak tartani – és nagy ívben elkerülnek majd emiatt. Az ártó gondolataidnak, és szavaidnak ereje van: negatív energiát generálva az egész világképedre rossz hatást fognak gyakorolni.
- Az ítélkezés olyan mint a sav – mar, és sebeket okoz. Rajtad is igen, rajtad is, mert sokszor tesz kétszínűvé ( mosolyogsz a másikra, miközben legszívesebben sértegetni szeretnéd), ami miatt sérül az önbecsülésed. Amikor ítélkezel,bírálsz, ellenállsz, kikelsz magadból, másokra mutogatsz, akkor számíts rá, hogy ugyanezt vissza is vonzod: életed arról fog szólni, miképp fogadtasd el magad másokkal, hogy elismerjenek végre, és hogy így megtaláld a lelki békédet!
Szoktál mások felett ítélkezni? Ne tedd túl gyakran – és élj boldogabb életet!