Galambosné Varjú Blanka 72 éves, aktívan dolgozik a segítő szakmában, mint mentálhigiénés szakember, családterapeuta és pszichodráma-vezető. Nagyon szereti ezt a munkát, amelyhez harmonikus magánélete nyújt biztos hátteret. Az elmúlt időszakban volt egy súlyos gerincbetegsége, és az is kiderült, hogy Parkinson-kóros. Gyógykezelésének szerves részévé vált a jóga és a meditáció, mindezek eredményeként: köszöni szépen, nagyon jól van.
– Mikor és milyen formában találkoztál először a meditációval?
– Ez már nagyon régen történt. Amikor mentálhigiénés képzésre jártam, az intenzív hétvégeken került elő a relaxáció és a meditáció, így a fogalmakkal tisztában voltam. Komolyabban akkor kezdtem el érdeklődni a meditáció iránt, amikor pár éve elkezdtem jógázni az Ízisz Jóga Stúdióban. Nagyon megfogott a jóga filozófiája, annak a végtelen szabadsága. A jóga nem kéri, hogy bármerre menjek, de mutat egy olyan utat, ami a számomra rendkívül fontos belső békéhez és nyugalomhoz vezet.
– Mi volt az, ami a meditáció felé fordított téged?
– Amikor 2018 májusában túlestem a gerincműtéten, már több mint fél éve alig aludtam a fájdalomtól. Kimerültem, depressziós lettem, jött az ilyenkor szokásos kör: antidepresszáns, altató, nyugtató. Pontosan tudtam, hogy ezzel nem oldok meg semmit. Ősszel elmentem életem első jógatáborába, ott tudtam meg Lenkefi Mónikától, hogy indít egy meditációs tanfolyamot – azonnal jelentkeztem. A tanfolyam teljesen átformálta az életem. Az első perctől kezdve mindent nagyon komolyan vettem, mindent elvégeztem, amit Mónika mondott. Este nyolckor minden nap bevonultam a szobámba, és megcsináltam a legkülönbözőbb meditációs gyakorlatokat. A tanfolyam folytatására is jelentkeztem, azt is ugyanolyan komolyan véve, mint az előzőt. Ennek eredményeként sikerült letennem az altatót és a nyugtatót, elmúlt az éjszakai fájdalom és jókat aludtam. Számomra ez bebizonyította, hogy még ebben a nehéz helyzetben is olyan belső békét tudok teremteni a meditációval, ami felülír mindent, felülírja a fájdalmat is.
– Hogyan tudtad az életed részévé tenni mindezt?
– Több szinten. Mantrákat hallgatok, és néha énekelek is mindennap, lefekvés előtt. Tudom, hogy ezek akkor is hatnak rám, ha nem értem a szövegüket. Szeretem a gyertyás meditációt, elkezdtem használni a levendulás füstölőt, megtanultam különböző légzéseket. Ha pedig nehéz napom volt, a jóga nidra segít jobban magamra és befelé fókuszálni, teljesen megnyugodni, ellazulni.
– Milyen egyéb változásokat hozott számodra a meditáció?
– Úgy alakult, hogy idén áprilisban Parkinson-kórt diagnosztizáltak nálam. Az is kiderült, hogy ez a betegség már a gerincműtétem előtt is társam volt, azonban a két betegség tünetei teljesen átfedték egymást. A Parkinson-kór azt eredményezte, hogy az étel a kanalamból, de még a számból is kicsurgott, rossz volt az egyensúlyom, a lépcsőn csak kapaszkodva tudtam felmenni, és nem tudtam folyóírással írni. Mára a meditációnak is köszönhetően nincs kézremegésem, nincsenek izomgörcseim éjszakánként, ismét tudok folyóírással írni, visszanyertem a mozgásom szabadságát – jelentősen javult az életminőségem. Még az orvosaim is meglepetten fogadták ezt az eredményt.
– Mindezek ismeretében kiknek ajánlanád a meditációt?
– Azoknak, akik olyan munkahelyi stressznek vannak kitéve, hogy még este is a teendőiken pörög az agyuk, és ezért gyakran nyugtatókhoz, altatókhoz nyúlnak. Ajánlom azoknak a kamaszoknak is, akik túlpörögnek, és a kütyüikhez menekülnek, de azoknak az időseknek is, akik lelassultak, hajnalokig rádiót hallgatnak vagy tévét néznek. Ajánlom továbbá azoknak a betegeknek is, akik fájdalmakkal élnek. Ha a fájdalomra koncentrálnak, az felerősíti a fájdalmat, ha viszont meditálnak, ellazulnak, a fájdalom drasztikusan csökken.