Maradt még néhány helyünk júniusi táborunkban, a részletekért kattints most IDE.
Sok tanulmányt végeztek az utóbbi években a meditáció különböző hatásait vizsgálva. Sok mindenre fény derült pl. arra, hogy lassítja az öregedési folyamatokat, megszünteti a függőségeket, jobbá teszi a szexuális életet, segít versenyeket nyerni.
Van azonban egy a sok tanulmány között, amit gyakran citálnak. Laboratóriumi körülmények között vizsgálják a meditáció hatását az agyra és a testre.
Kórházi köntösbe öltöztetve, ráültetik az alanyt egy összehajtható székre, aminek luk van az ülőkéjén. Utána elektródákat kötnek a fejére, majd egy a gázmaszkot az orrára és a szájára, hogy mérjék az oxigén-fogyasztás mértékét.
Utána okulogramot tesznek a szemre, ami méri a szemmozgások mértékét. Ezután csatolnak egy elektródát a fülcimpára, kardiogramot a szívműködés megfigyelésére. Ezt követően egy katétert tesznek a páciens karjára, hogy közben vérmintákat vegyenek.
A tenyerére egy galvanikus bőrreakció mérőt, ami méri a váladékozást, izzadságot. Végül, mivel az összes többi luk már foglalt, egy hőmérőt tesznek a végbélbe, hogy közben a testhőmérséklet is ellenőrizhető legyen. Miután mindent felszereltek felszólítják a vizsgálati alanyt a lazításra és meditálása.
Természetesen ilyenkor minden résztvevő élete legrosszabb meditációs élményéről számol be. Ennek ellenére a mérési eredmények nagyon pozitív hatásokat mutatnak. Ezt a pozitív hatást hívják a test relaxációs mechanizmusának. A meditáció tehát összességében regenerálja a testet.