A meditációval kapcsolatban sokszor hallok olyan megjegyzéseket a tanítványaimtól, hogy nincs időm, túl nehéz, nekem nem való, mert túl aktív, nyughatatlan típus vagyok. Nem tudok a földön lótuszban ülni, vagy egyáltalán a földön ülni.
A meditáció gyakorlása során gyakran találkozhatunk azzal a tévhittel, hogy csak akkor vagyunk jó meditálók, ha teljesen el tudjuk csendesíteni az elménket.
Ez a félreértés sokakat eltántoríthat attól, hogy elkezdjenek meditálni, vagy hogy folytassák a gyakorlást, ha úgy érzik, nem felelnek meg ennek a feltételnek.
Az igazság azonban az, hogy a meditáció nem az elme teljes elcsendesítéséről szól, és sokkal inkább egy folyamat, amelyben az elme működésének megfigyelése és elfogadása a lényeg.
Az elme természete és a meditáció
Az emberi elme természeténél fogva aktív, folyamatosan gondolatokat, érzelmeket és érzéseket generál.
Ezt a jelenséget gyakran „majomelmének” is nevezik, utalva az elme nyughatatlan természetére.
A meditáció célja nem az, hogy ezt az aktivitást teljesen megszüntessük, hanem hogy tudatosítva észleljük azt, és megtanuljuk, hogyan viszonyuljunk hozzá.
A meditáció valódi célja
A meditáció során az elme megfigyelése és a gondolatok elfogadása, anélkül, hogy azokhoz ragaszkodnánk vagy azokat elutasítanánk, a gyakorlat lényege.
A meditációs technikák, mint például a figyelem összpontosítása a légzésre, a testérzetekre vagy a mantrákra, abban segítenek, hogy észrevegyük, amikor az elménk elkalandozik, majd gyengéden visszatereljük a figyelmünket a fókuszpontra.
Ez a folyamat, amit „visszaterelésnek” nevezünk, a meditáció szerves része, és nem kudarc jele.
A meditáció előnyei az elme aktivitása mellett
Még ha az elme nyugtalan is marad a meditáció során, a rendszeres gyakorlás számos előnnyel járhat.
A meditáció segíthet a stressz csökkentésében, az érzelmi egyensúly megteremtésében, a figyelem és koncentráció javításában, valamint az általános jóllét növelésében.
Fontos megérteni, hogy ezek az előnyök nem az elme teljes elcsendesítéséből fakadnak, hanem abból a képességből, hogy tudatosabban és elfogadóbban viszonyulunk az elménk működéséhez.
Hogyan érdemes közelíteni a meditációhoz?
A meditációhoz érdemes nyitott és ítélkezésmentes hozzáállással közelíteni.
Az elme nyugtalanságát nem problémaként, hanem természetes jelenségként érdemes kezelni.
A sikeres meditáció nem az elme lecsendesítését jelenti, hanem azt, hogy észrevesszük, amikor az elkalandozik, és visszahozzuk a figyelmünket a jelen pillanatra.
Konklúzió
Az a gondolat, hogy nem vagyunk jó meditálók, mert nem tudjuk elcsendesíteni az elménket, téves és félrevezető.
A meditáció nem az elme csendjéről szól, hanem arról, hogy megtanuljuk, hogyan figyeljük meg és fogadjuk el annak működését.
A legfontosabb, hogy türelmesek legyünk önmagunkkal, és felismerjük, hogy a meditáció egy folyamat, amelynek során minden egyes visszatérítés a fókuszponthoz egy lépés a tudatosabb és kiegyensúlyozottabb élet felé.
A következő videóban ezekre a téves elképzelésekre szeretnék röviden reagálni és megmutatni, hogyan lehet élvezetessé tenni a meditációt, hogyan lehet általa időt nyerni, ahelyett, hogy veszítenél.
És végül, hogy hogyan tudod hatékonyabbá, jobbá tenni az életed.
A Harvard egyetem egyik pszichológus professzor azt tanulmányozta, hogy el lehet-e nyomni bizonyos gondolatokat?
Aki valaha is megpróbált már leülni meditálni és kiüríteni az elméjét, az hamar ráébredt, hogy semmire sem gondolni egyáltalán nem igazán könnyű.
Minél több erőfeszítést teszünk arra, hogy bizonyos dolgokra ne gondoljunk, annál inkább betolakszanak az elmébe.
Azonban a nem irányított meditációs technikák… tehát, amikor hagyod a gondolatokat áramlani, sok mentális és érzelmi folyamat feldolgozását indítja el.
A kalandozó elme- megnyugváshoz vezet, annak a jele, hogy a test és elme épp feldolgozza a mindennapi életben elénk vetett akadályokat, problémákat.
A gondolatoknak ezen áramlása a paraszimpatikus idegrendszert stimulálja, pihenteti, regenerálja a testet… a gondolatok tehát nemcsak, hogy nem akadályai, éppen ellenkezőleg: a segítői a hatékony agyi működének.
Nem kell ellenük küzdened.
Azonban, ha képes vagy hosszabb időn át, külső szemlélőként figyelni őket, akkor egy idő után lassan elcsendesednek.
Fontos, hogy ne hagyd magad bele érzelmileg a gondolatsorokba, hanem kapcsold be a kívülről figyelő, semleges, azaz meditációs elmét.
Ez megkönnyíti a dolgod.
Ha feladatot adsz az elmének pl. egy mantrát, egy vizualizációt vagy légzésed figyelését, könnyebben igába tudod hajtani. de tudnod kell, hogy ez az elme valódi természete, így az elme hullámzása a meditációs folyamat természetes kezdeti velejárója.