A múlt század húszas éveiben Dr. Edmund Jacobson (1885-1976), amerikai orvos sajátos szemszögből kezdte tudományosan vizsgálni az emberi izomzat működését. Munkája során megfigyelte, hogy a belső nyugtalanság, a stressz és a félelem az izmok megfeszülését vonja maga után.
Arra is rájött, hogy ez a folyamat fordítva is igaz. Az izmok ellazítása kellemes nyugalomérzetet vált ki. Ettől fogva életcéljául tűzte ki egy olyan technika kidolgozását, amelynek segítségével módszeresen ellazíthatók a test izmai, és ezáltal az ember feszült lelkiállapotából ellazult, nyugodt állapotba kerülhet.
Vizsgálatának eredményeit és új módszerét, amelynek a „progresszív izomrelaxáció” nevet adta, először 1934-ben, a „You must relax” című könyvében tette közzé.
Feszítés – Lazítás
Jacobson módszerének lényege – amelyet időközben többször átdolgoztak, és az újabb tudományos felismerésekhez igazítottak – abban áll, hogy a figyelmet mindig egy bizonyos izomcsoportra irányítod megfeszítve az izmokat, majd 5-8 másodperc után hirtelen ellazítod őket.
Közben tudatosan figyelj az izomfeszesség változásaira. Hasonló módon a lábujjaktól a fejtetőig izomcsoportonként végig haladva az egész testen minden izomcsoportot külön megfeszítesz, majd pedig ellazítasz (innen a „progresszív” elnevezés). A megfeszítésnek és ellazításnak ez a váltakozása nem véletlen.
Ha egy izmot tudatosan megfeszítesz majd ellazítasz, megismered annak a bizonyos izomnak a különböző feszességi fokozatait. Sok embernél már annyira állandósult az izmok feszülése, hogy alig képesek érzékelni a feszesség és az ellazultság közötti különbséget.
A módszer előnye más relaxációs technikákkal szemben az, hogy könnyen és gyorsan megtanulható, az eredmények már rövid idő után érzékelhetőek, és tudatosan nélkülöz minden szuggesztív és vallási-filozófiai elemet.