A meditációs gyakorlatok kutatása a 20. század közepén már ígéretes kutatási területnek bizonyult. Habár a kezdeti, EEG (elektroencefalográf) alapú kutatások csak korlátolt eredményeket tudtak felmutatni (az agyhullámok frekvenciájára tudtak csak rámutatni), az újabb, FMRI (funkcionális magneto-rezonanciás képalkotás) eljárással már nagy felbontásban kutatható a meditáció agyra gyakorolt hatása.
Gyakorlott meditálók esetén a következő megfigyeléseket tették:
- Az agyhullámok és a különféle tudatállapotok között összefüggés lelhető fel. A legaktívabb, béta agyhullám a legsűrűbb, ahogy fokozatosan haladunk a téta felé, úgy csökken az agyhullámok frekvenciája és úgy mélyül el a gyakorló a meditációban. A delta már a meditációt meghaladó állapot.
- Béta, 12–35 Hz: éber, mindennapi tudatosság, az aktivitás szintje
- Alfa 8–12 Hz: tanulás, belső, irányított figyelem, ellazult összpontosítás
- Gamma 25 -100 Hz: együttérzés, lelkesedés, felső szintű információfeldolgozás, koncentráció
- Théta 4–7 Hz: mély meditáció, szemlélődés, zavaró gondolatok hiánya, satori
- Delta 0.5–4 Hz a szemlélő feloldódása, egységállapot, gyógyító állapot
Meditáció alatt a következő agytevékenységek lépnek fel:
-
- Előbb a jobb, majd a bal homloklebenyben a figyelemközpont aktiválódik. A figyelemközpontot körülvevő terület kikapcsol, ami véletlen gondolatok áramát indítja el.
- Megnövekedik a GABA (gamma amino vajsav) szintje, ami csökkenti a parietális lebeny felé érkező stimulusok intenzitását. Mivel ott található a térbeli tájékozódás kérgi közpotja, a térbeli elhelyezkedés érzete oldódni kezd, ezzel párhuzamosan kezd kialakulni a kiterjedtség érzése.
- A hipokampusz aktiválja a jobb oldalsó amigdalát. Az amigdala érzelmi jelentőséggel ruházza fel az érzéki információk hiányt, amit a hipokampusz a hosszú távú memóriába rögzít. Az amigdala tovább befolyásolja a hipotalamuszt.
- A hipotalamusz aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, ellazulás érzést eredményez és gyönyörrel tölti el a gyakorlót. Az aktivitás lassan eléri a bal agyféltekét is és a jobb és bal parietális lebenyek kikapcsolódnak. Ezért feloldódik az én–nem-én határ.
- Meditáción kívül a talamusz működésében asszimetria lép fel. A talamusz felelős a valóság felfogásáért, ezért az asszimetria arra utal, hogy a gyakorló már eltérően észleli a valóságot. Létezőként tekint az Ürességre, kitágult a valóságképe, nem tesz különbséget a külső és a belső között, ami oda vezet, hogy a szimbolikus és a szó szerinti értelmek között sem lesz különbség.
- Meditáción kívül intenzívebb a parietális agylebeny működése. Ez azt eredményezi, hogy megnövekszik az én-érzet a világgal és az élet spirituális dimenzióival szemben. A parietális lebeny felelős az én-tudatért, a tudatosságért, éberségért és mások szándékainak értelmezéséért, az együttérzésért.
- A hosszú távú meditálóknál megnövekedik a dorzolaterális prefrontális kéreg, a jobb insula és a közepső prefrontális kéreg vastagsága. Ez megnövekedett kommunikációs készséghez, érzelmi egyensúlyhoz, kifejlődött empátiához és magasabb erkölcsi érzékhez vezet.
Eric Thompson „The Neuroscience of meditation” c. előadása