Első lépés: Koncentráció – Dharana
Az első lépés a meditáció felé a koncentráció, azaz az egyhegyű figyelemre való képeség fejlesztése. Egyes hagyományok még a koncentrációs gyakorlatokat is meditációnak hívják, más tradíciók viszont csupán a passzív figyelést tekintik annak. Ugyanakkor van olyan irányzat, amelynél a meditáció vegyes módszerként jelenik meg. Alaptételként azonban leszögezhető, hogy maga a módszer, a technika nem tekinthető meditációnak azaz a meditatív állapot elérését elősegítő technikák és a meditáció fogalma közé nem lehet egyenlőségjelet tenni.A koncentrációban annak tárgya fixálásra kerül, amit a meditációban már nem szükséges aktívan tartani. Ez lehetővé teszi, hogy más folyamatok is végbemehessenek az elmében. Koncentrációban a figyelem a külvilágról a először a kiválasztott tárgyra, irányul, (kép, gyertya, mantra) majd onnan tovább lép: először a koncentrációs tárgy mentális képének megtartására, majd onnan a belső világra.Második lépés: Meditáció – Dhyana, a tárgy megfigyelése
A koncentráció második a szakaszban a meditáló ÉN- érzékelése megszűnhet. Ez elősegíti, hogy a meditáló beleolvadhasson meditációja tárgyába. A hosszan kitartott koncentráció lassanként meditációvá, dhayana-vá alakul.
A meditáció -a koncentrációval ellntétben nem törekvés, és nem is aktív csalelkvés, hanem természetes feloldódás. A módszerek gyakorlásával a meditatív állapot s annak megtartása lassanként elérhetővé válik. Az elmélyült figyelem irányulhat a testre, az érzelmekre, vagy az elmére. A meditáló elméje az érzékelés folyamatában kitisztul, elcsendesül. A meditáló mégis tudatában van annak, ami vele és körülötte történik és az elméjében zajlik.
A meditáció gyümölcse pedig – ahogyan B.K.S. Iyengar mester nevezi A jóga fája c. könyvében – a Samadhi, amelynek különböző fokozatai vannak az alábbiak szerint.
Egység – Samadhi, egység a tárggyal, az én feloldódása
A Samadhi állapota a meditációnak, az éber figyelem állapotának természetes továbbfejlődése. Ez az a szakasz, amikor a meditáló egybeolvad meditációja tárgyával.
Patanjali a Smadhi állapotát két fajtára osztotta: Samprajnata-ra és Asamprajnata-ra.
A Samprajnata négy szakasza a következő:
- Vitarka, ami egy különleges, átfogó tudás;
- Vichara, ami a finomabb tárgyak ismerete, valamint a dolgok okainak felismerése;
- Ananda, melyben az elme nagyon finommá válik és a tiszta létezés örömteli állapotába kerül;
- Asmita, melyben a buddhi, ( a felsőbb én, amegkülönböztető elme) a manas ( az elem) és a prakriti (az anyag , a test) megszerzik a purusa ( lélek) minden-tudását;
Az Asamprajnata alatt az elme változásai teljesen leállnak.
Források:
Patanjali: Jóga Aforizmák
Sogyal Rinpocse: „Meditáció. Tibeti könyv életről és halálról”
Daniel Goleman, „A meditáció ősi művészete”