Vissza tudsz repülni gondolatban az óvodás korodig? Emlékszel? Akkor még minden más volt. Miért? Mert akkor voltál a legszabadabb. Az idő-folyamatok csak az iskolaérettség elérésével kezdtek megszilárdulni: akkortól strukturálódott benned, hogy létezik a múlt, a jelen és a jövő – és a jelened pillanataiba egyre többször keveredtek a tegnap emlékei, és a jövő előtted álló kihívásai. És ez így megy azóta is: azok a tevékenységek, amelyek valóban boldogsággal töltenek el mögötted maradnak, a megélt pillanat helyét átveszi a jövőre való koncentrálás, vagy a múlt kudarcain való rágódás – és ez nem jó.
Nem engedheted meg magadnak a lazítást…
Egyfolytában bizonyítani akarsz -megfelelni mások, és önmagad gyakran túlzó elvárásainak- ez gyakran túlvállaláshoz vezethet. Emiatt egyszer csak szenvedni kezdesz a magadra vállalt feladatok súlya alatt, ami frusztrációt és haragot eredményez. Nem magadra haragszol, hanem a környezetedre, pedig nem a külvilág terhel túl, hanem Te veszel magadra olyan súlyokat, amelyekkel egyre nehezebben bírsz el, az neurózishoz is vezethet. Az elméd bizonyos tulajdonságai megnehezíthetik a boldogságodat, ilyen például, amikor a gondolataid fele a múltban vagy a jövőben jár, s csak a fennmaradó másik fele foglalkozik a jelen pillanattal. Mikor végeztél utoljára olyan tevékenységet, ami valóban örömmel töltött el? Mikor oldódtál fel utoljára úgy a pillanatban, hogy akkor és ott semmi más nem érdekelt? Elgondolkodtató kérdések, amelyekre, ha nem tudod gyorsan megmondani a választ, akkor bajban vagy.
Meg kell engedned magadnak a lazítást!
A túlterheltség miatt észre sem veszed a mindennapok apró örömeit: a tavasz frissességét, a gyerekeid kacaját, a közös főzőcskézés örömét – nincs elég időd sem azokra akiket szeretsz, sem önmagadra – képtelen vagy kikapcsolni. Ezen változtatnod kell – hiszen az élet nem csak a munkáról, és a kötelességek folyamatos teljesítéséről, és a jövő miatti aggódásról szól. Az élet sokkal több ennél… Az életed az “itt és most” megélésével válhat kiegyensúlyozottá és teljessé.
Tudatosítsd az ITT ÉS MOST állapotát!
Bonyolultnak tartod és nem tudod hogyan kell megélni a pillanatot? Pedig egyszerű és magától értetődő létmegélésről van szó, amit könnyen felismerhetsz ha megfigyelsz egy kisgyereket. A gyerekek képesek teljesen feloldódni a játék örömében, ekkor megszűnik létezni a számukra minden más, megfeledkeznek az idő múlásáról is. Ilyenkor az itt és mostban vannak, vagyis teljes lényüket, figyelmüket az aktuális pillanatnak szentelik. Nem gondolkodnak, nem aggodalmaskodnak, nem mérlegelnek, nem elemeznek, – egyszerűen csak vannak és tevékenykednek.
Ha tenni szeretnél magadért, és a szeretteidért, akkor első lépésként határt kell szabnod a téged körülvevő inger áradatnak: ne engedd, hogy a multimédia szétaprózza a szabadidődet, a pihenéssel-feltöltődéssel töltött órákat. Felejtsd el a mobilodat, számítógépedet – és keress olyan egyéni-, vagy közösen végezhető tevékenységet, ami valóban örömet okoz. Érezd és élvezd, amit éppen csinálsz. Csak a jelenre – a pillanatra koncentrálj, ne hagyd hogy a gondolataid a múlt vagy a jövő történéseinél ragadjanak le.Ilyenkor gyengéden tereld vissza a figyelmedet a jelen pillanatra, anélkül, hogy küzdenél a bevillanó gondolattal. Ha rendszeresen szoktál meditálni, akkor ennek nem lesz nehéz a megvalósítása – viszont ha nem meditálsz, akkor itt a lehetőség, hogy elsajátíts egy olyan meditációs technikát, amely segít az itt és most megélésében, az elméd lecsendesítésében.
Ha sikerül megtalálnod azt a fajta tevékenységet, ami a habitusodnak, temperamentumodnak megfelelően leginkább elősegítheti a tudatos jelenlétet a mindennapokban, akkor érdemes napi szinten beépítened azt az életedbe.
Éld meg tudatosan az életed minden pillanatát – és tedd félre a rossz érzéseket. Add át magad a “van”-nak, és ne engedd, hogy az elméd hamis világa – a saját negatív gondolataid, hiedelmeid – megmérgezze a jelenedet.