Boldog Kata 25 éves, Békéscsabán él a barátjával és az állataikkal. Szeret jógázni, egy éve vegán életmódot folytat, kisebb „botlásokkal” teljesen elhagyta az állati eredetű termékeket az étkezéséből. Az életmódváltás elsődleges oka nála a környezetvédelem volt, de ez magával hozta az állatvédelmi és egészségügyi szempontokat is. Ahogy fogalmaz, az életét szeretné a lehető leghelyesebb útra terelni, ebben pedig fontos alapot jelent számára a meditáció is.
– Mikor és milyen formában találkoztál először a meditációval?
– Sokszor hallunk a meditációról, és próbálunk valamit kapcsolni hozzá. Általában azt kötjük hozzá, hogy aki meditál, az ül és csöndben van. Kívülről talán ennyi látszik, de én úgy három éve szerettem volna jobban elmélyülni abban, hogy mi is valójában a meditáció. Internetes oldalakon kerestem tippeket arra, hogy mit kellene tennem. Aztán volt, hogy ültem a fürdőkádban gyertyákkal körülvéve és vártam a csodát. Az ilyen ötletek nyomán talán csak egyszer sikerült meditatív állapotba jutnom – de lehet, hogy ekkor is csak bealudtam kicsit.
– Milyen út vezetett addig, hogy valóban elmélyülj ebben, és jelentkezz egy tanfolyamra is?
– Nemrég költöztünk vissza Budapestről Békéscsabára, és elhatároztam, hogy igyekszem az életemet a lehető leghelyesebb útra terelni. Azt gondolom, hogy a meditáció fontos alapköve egy olyan életnek, amilyet élni szeretnék. Az Ízisz Jóga Stúdióban voltam egy csakra tanfolyamon, amikor Lenkefi Mónika említette, hogy meditációs tanfolyamot is szervez. Gondoltam: itt az idő, hogy ezt is beépítsem a mindennapjaimba, és jelentkeztem.
– Milyen hatással volt rád a meditációs tanfolyam?
– Érdekes élményeket tapasztaltam meg. Nagyon sok minden megérintett, főleg, amikor a Földanyáról volt szó, különleges volt megérezni, hogy tényleg kapcsolódom valahová, kapcsolódom hozzá. Volt olyan is, hogy elvesztettem a fonalat, nem tudtam elrugaszkodni az egómtól. Szeretek úgy gondolni magamra, magunkra, mint a természet részeire: össze kell kapcsolódnunk ahhoz, hogy jó közeget hozzunk létre.
– Tapasztaltál-e magadon változásokat a meditáció eredményeként?
– Az akaraterő fejlesztésében mindenképpen. Nekem egyelőre nehéz meditatív állapotba kerülnöm, úgy gondolom, ez óriási agymunka, viszont megéri. Egyre komplexebben, másrészt egyre egyszerűbben látom a dolgokat magam körül. Az értékrendem is változik, alakul, de úgy gondolom, ez egy hosszú folyamat. Az első lépéseknél tartok, a mantra meditációkat például nagyon szeretem. Egyre inkább megfogalmazódik bennem az is, hogy szeretném megtapasztalni egyénileg vagy csoportosan, milyen lehet olyan emberekkel együtt meditálni, akik ezt a képességet akár veleszületetten hordozzák magukban, sőt, már az anyaméhben, az édesanyjuk meditálásán keresztül megtapasztalták. Kíváncsi vagyok, hogyan nő fel, hogyan alakul az egója, milyen az értékrendje az ilyen embereknek. Én még hajlamos vagyok arra, hogy kifogásokat keressek, miért nem meditálok, pedig 20-30 perc biztos lenne minden napban erre. Szeretném látni, ők hogyan csinálják.
– Az eddigi tapasztalataid birtokában kiknek ajánlanád a meditációt?
– Mindenkinek! A mai világban nagyon fel vagyunk gyorsulva. Nem gondolunk bele abba, miként kapcsolódunk Földanyához, és abba sem, hogy egy nagy egység részei vagyunk. Az egymás iránti tisztelet és a saját belsőnk fejlesztése érdekében érdemes lenne mindenkinek gyakorolnia. Tanulni holtig kell, a meditáció pedig egy igazán meghatározó mérföldkő lehet az életünkben. Nemcsak azért, hogy egy jobb helyet hagyjunk majd az utódainkra, hanem azért, hogy nekünk is jobb legyen itt élni. Mennyivel jobb érzés például kiülni egy erdőbe meditálni, mint plázázni a tömegben! Jó lenne, ha egyre többen ismernék fel, hogy sok olyan egyszerű és nagyszerű dolog van, amit beépíthetünk a mindennapjainkba, csak időt, energiát kell fordítani rá.